Porcos csontváz kötőszövet
Tellyesniczky Kálmán dr. Chorda dorsalis. Csontosodás a porc helyén.
Enchondra- lis csontosodás. Csonthártyái csontosodás.
Periostalis csontosodás Diaphysis és epiphysis. A porc ideg- és érmentes, ellenben annál érdusabb a porcot körülvevő perichondrium, mely a porcot táplálja.
A csontok fejlődése. Fejlődésünk elején, a hét ősi szerv váza a gerinchúr, chorda dorsalis, mely már igen korán, a csirában is az animalis és a vegetativ cső között fekszik. Helye megfelel a későbbi gerincoszlopnak. A gerinchúr az összes gerinces állatok legjellemzőbb ősi része, mely a magzatban vagy az őshalakban nagy, puha, hólyagalaku sejtes pálca.
A gerinchúr helyén, de nem belőle fejlődik a csigolyák teste és a csigolyák közötti rostos porckorongok. A legtöbb csont fejlődés közben három egymásután következő állapotból alakul ki. Minden csont helyén kezdetben kötőszövet, később pedig a legtöbb, tehát nem minden csont helyén porc van, végre a porc helyén a csont jelenik meg.
Ezek az összeköttetések lehetnek egyszerű, egységes szerkezetűek, de gyakrabban bonyolult felépítésű és működésű szervek. Az anatómiának a csontok ezen összeköttetéseit rendszerbe foglaló ágazata a syndesmologia ízület- és szalagtan. Ha az egymással összekötött csontok anyaga folyamatosan — bár más szövet közbevetésével — porcos csontváz kötőszövet át egymásba, akkor folytonos vagy folyamatos összeköttetésről synarthrosis beszélünk, ha pedig az összekötött csontok állománya között nincs anyagfolytonosság, hanem helyette rés mutatkozik, akkor ízületről diarthrosis vagy articulatio szólunk. Syndesmosisnak nevezzük két vagy esetleg több csont szalagos összekapcsolását. Nem minden szalagos összeköttetés nevezhető azonban syndesmosisnak.
A magzat porcos váza nem alakul át oly egyszerűen csonttá a mészsók lerakodásával, mint azt első pillanatra gondolnék, hanem a porc csak ideiglenes, átmeneti váz, melyből aránylag igen kevés marad meg, mert később majdnem teljesen csont pótolja.
Azért is a legfőbb csont fájdalom a jobb vállízületben porc helyén vagy körülötte fejlődik, kivéve például a koponyatető csontjait, melyek közvetlenül a kötőszövetből a hártyás koponyatetőből, pars membranacea cranii primordialis, fejlődnek, ahol porc soha porcos csontváz kötőszövet.
Ezeket a kötőszövet helyén fejlődő csontokat fedő- csontoknak nevezzük.
A porc helyén való csontosodáskor a legelső jelenség, hogy a porc belsejében eleinte kis porcos csontváz kötőszövet, mészsók rakódnak le; ezt a pontot elmeszesedési pontnak nevezzük.
Ezen pont átlátszatlanságáról és fehér színéről ismerhető fel. Az elmeszesedési pontot azonban ne tévesszük össze a belőle kifejlődő csontosodási ponttal, punctum ossificationis; az első elmesze- sedés még távolról sem jelent csontosodást: sőt ellenkezőleg, a porc pusztulását jelenti.
A csontok fejlődése és a csontosodás A csont az embrionális kötőszövetből direkt vagy indirekt úton fejlődik. A direkt fejlődésű csontnál a kötőszövetben magában csontképző, osteoblast sejtek közreműködésével alapállomány jön létre, amelybe mészsók rakódnak le.
Az elmeszesedett, pusztuló porcba nő be ugyanis a csonttermelő kötőszövet és ebből az elpusztuló porcba benőtt kötőszövetből az elmeszesedett porc belsejében, de nem a porcból fejlődik a csont. Azonkívül, hogy a porc belsejében, az úgynevezett enchon- dralis csontosodássai fejlődik a csont, a porc külsején is megindul a csontosodás a porchártya részéről; ezt a csontosodást perichondralis vagy később periostalis csontosodásnak nevezzük.
Míg a kötőszövet vagy annak legelső fajtája, az úgynevezett mesenchvma, már a csirában kezdettől fogva összefüggő.